2017-ben, az esős évszak végén, a száraz évszak elején érkeztünk Indonézia egyik legismertebb szigetére. Ebben a hindu paradicsomban töltöttünk el 12 napot. A szállásunk Candidasaban volt, amely nagyon jellegzetes balinéz kisváros: egy főutca a tengerpart közelében, két oldalán pedig boltok és hotelek, amiket időközönként a földön lévő szertartási felajánlásokat csipegető tyúk-csapatok szakítanak meg. 

A mi Balink összesítve:

• Eltöltött napok száma: 11 és fél
• Meglátogatott templomok: 3
• Paloták: 2
• Vízesések: 1
• Tengerpartok: 3
• 1 túra
• Rizsföldek: 1 híres, több ismeretlen
• 1 vad vízi evezés
• Snorkelling: 2 nap
• Tengeri teknősök száma, amiket 1 méterről láttunk: 2 (!)

A poszt további részében tehát Kelet-Bali must-see látványosságait taglalom, némelyik széles körben ismert, némelyik pedig bizony a dzsungel mélyén keresendő. Kelet-Bali legnagyobb előnye, hogy minden típusú látnivaló megtalálható itt, tehát a híres templomoktól kezdve a vízeséseken át minden.

Tirta Gangga Csodakert

A sziget egyik gyönyörű vízi kertjeinek egyike, népszerű turista látványosság. A parkolótól a bejáratig az út a szoksásos piaci kofák, gyümölcsös standok és egzotikus állsimogató mellett viszi az odalátogatokat, érdemes odafigyelni, mert mire kettőt pislogunk máris egy denevérrel (pontosabban egy indiai repülő kutyával) a vállunkon fényképezkedünk 1000 rúpiáért.
A belépő díj 20 000 rúpia volt fejenként. 

A csodakert elnevezés rendkívül találó, a kő szökőkutak, az ijesztő szörnyszobrok és a gyönyörű környezet valóban csodálatossá teszi a képet. Minden Aladdinon és az Ezeregy éjszaka meséin felnőtt kislány álma, garantált siker, s könnyen tudjuk magunkat a kelet varázslatos világába képzelni.

Maga a terület nem túl nagy, negyed óra alatt könnyen körbesétálható. 3 fő medence található itt, ebből az egyikben pénzért cserébe meg lehet mártózni a turistáknak is, ugyanis ezt a helyiek továbbra is szentként kezelik. A tirta szó szent forrásvizet jelent, a Gangga pedig a Gangeszre, India szent folyójára utal. Úgy tartják, hogy egy szent forrásból érkezik ide a víz és az istenük is idejön a szomját oltani.

A személyes kedvenceim a kőszobrok, a részletes kidolgozottságuk, a testtartásuk és az arckifejezésük engem lenyűgözött.

Ujung Water Palace

Újabb látványosság, amely azt mutatja, hogy bizony a víz a gazdagság jelképe volt. Ez a vízi palota egykoron Karangasem tartomány királyának volt a nyári palotája, s cirka 50 000 rúpia/főért meg is nézhettük ezt a hatalmas területet. Több épületből áll, egészen a domb tetejéig húzódnak a kilátók. Azonban kellett is a hatalmas terület! A király három feleségével és tizenkét gyerekével töltötte itt az idejét.

A palota lélegzetelállító. Legalább egy óra szükséges a körbesétálásához, és a látképet csupán a műanyag, színes, hattyú alakú vízibicikliket bérbeadó indonézek rontják kissé.

Trekking

Egyik napunkat, mielőtt még a nap vészesen magasra hágott volna, egy rizsföldeken és dzsungelen keresztül vezetett túrával kezdtük.

• Innen: Bebandem
• Ideáig: Tenganan
• Időtartam: 2 óra (sokkal többnem tűnt)

Egy nagyon kedves helyi vezetővel indultunk neki, jobban beszélt angolul az indonézek többségéhez képest, és be sem állt a szája. A túraösvény olyan helyeken vezetett keresztül minket, hogy testközelből tudtuk megfigyelni az indonézek mindennapi életét. Kezdetben a háttérben még a Mount Agunggal (=Nagy Hegy), Bali legmagasabb hegyével, később rizsföldekkel fotózkodtunk, a végén pedig az árnyas erdőben sétáltunk.

A dzsungelben pedig olyan növényekmellett haladtunk el, mint a vanília, kardamon, kakó, kókusz, édes burgonya, mangó, ananász, banán, kígyó gyümölcs (stb.). Egészen elképesztő volt, ahogy rábökött egy-egy gyümölcsre, fűszerre, mi tudatlan külföldiek észrevétel nélkül elsétáltunk volna mellettük.

Rettentő érdekes volt látni a balinéz családokat, akik a dzsungelben éltek, a kunyhóikat, az életterüket. Egy útnak nevezett sziklás, göröngyös ösvényszerűségen sétálnak le a helyiek nap, mint nap a faluba, aztán pedig vissza, ugyanazon az ösvényen, ahol mi alig bírtunk leereszkedni. 
Az egész túra legszórakoztatóbb észrevétele, hogy több betonozott út volt az erdő közepén, mint Érden. :)