Izland gyönyörű déli vidékei után szélsebesen Északra vettük az irányt, méghozzá az alagúton keresztül (1000 izlandi korona/autó), ugyanis egy szerencsétlen berepedt kipufogócsőnek köszönhetőn igencsak sietnünk kellett a szállásra, és nem volt lehetőségünk több órás kitérőt tenni. 

Útközben nem tudtunk ellenállni Hvammstangi kisvárosának, mely Észak fókanéző központjaként hirdeti magát hatalmas táblákkal a főút mellett. Miután beértünk a városba, tovább autóztunk északra a 711-es földúton. Az út állapota kisebb autók számára is alkalmas, ami azért remek hír nekünk, lelkes turistáknak, mert a várostól 20 illetve 25 kilóméterre fóka kolóniák találhatóak. 

Ugyan a messzebb fekvőt mondják biztosnak, mi mindkét helyszínen láttunk fókákat a rossz idő és a süvítő szél ellenére! (A távolabbi ponton szélvédett kis házikó is található, távcsővel.)
Hatalmas, kövér, húsos, bajszos, édesvirágszál pofájú fókákat! Abszolút megéri a kitérő!

Akureyri

Akureyri évről-évre egyre népszerűbb. Több izlandival is beszélgettünk, akik elmesélték, hogy éppen a Reykjavikban uralkodó nyüzsgés miatt költöztek el Akureyribe. (Furcsa, hogy vérbeli budapestiként számomra a fővárosuk is kissé álmatagnak tűnt, Akureyri pedig végképp. :)) 

A város egy a szárazföldbe benyúló tenger"ujj" végében található, s rendszeresen kötnek ki a kikötőjében többemeletes tengerjáró/óceánjáró hajók.

Sajnos "Észak fővárosában" nem töltöttünk kellő mennyiségű időt, csupán pár órát sétáltunk a napsütésben. Nézelődtünk. Könyvjelzőket vettünk. Élveztük a hideg szél csípését az arcunkon.

Lovaglás izlandi módra

Lévén lovas család, nem tudtuk anélkül elhagyni Izland zord táját, amíg igazi, hús-vér izlandi lóra nem ülünk. Az izlandi ló - amit sokan tévesen póniként aposztrofálnak - kuriózuma, hogy egyedül ezen a szigeten őshonos. Izlandra senki sem hozhat be idegen lovat, s ha egy izlandi ló elhagyta a szigetet, többé nem térhet vissza.
A fajtára olyannyira vigyáznak, hogy a lovaglás előtt azt is megkérdezték hordunk-e olyan ruhadarabot(!), amely nem izlandi lóhoz ért, és nem lett kimosva. Érthető, ugyanis az elszigeteltség miatt több kontinentális betegség nem érintette a fajtát.

S miért ilyen különleges? Az izlandi ló az egyetlen, amelynek az alap három jármód (séta, ügetés, vágta) mellett további egyel-kettővel - ez már az adott lótól függ - is rendelkezik. Ezek a tölt és a flying pace.
Ma nagyjából 80.000 ló található Izlandon, számos lovarda, amely boldogan fogadja a turistákat. Mi magunk egy kétórás tereplovaglásra fizettünk be, és meg kell hagyni elég felelőtlen dolognak tartottuk, hogy a túrára ugyanúgy kiengedtek minket, gyakorlott lovasokat, mint a teljesen kezdőket.
A tereplovaglás abszolút gyönyörű volt, a táj még a "töltöző" lóról is elvonta a figyelmet.

Goðafoss

Egy újabb szépséges vízesés Izland ezernyi vízesései között. Nem elhanyagolható kényelmi szempont, hogy közvetlenül a főút mellett található, így nem igényel nagy kitérőt. 
Amint leparkoltunk az út mellett észrevesszük a vízesést, ami több szempontból is lenyűgöző, többek között kiterjedésével széltében, ill. a színátmenetes lezúduló vízével, amit sajnos a képek nehezen tudnak visszaadni.

Érdekesség, hogy míg más látványosságoknál nagyon komolyan veszik a biztonsági kérdéseket, addig itt egy korláttal sem találkozunk, csupán néhol egy térdég érő madzaggal jelzik, hogy "állj, ne tovább!"

Húsavik

Puffin és bálnanéző központ jövünk!
Előtte azonban körbesétáltunk a városban, illetőleg annyira vonzotta a pillantásunkat a Húsavik melletti sárga világítótorony, hogy oda is felnéztünk.

Egy ottani bálnákra specializálódott cég szervezésében indultunk el egy gyors motorcsónakos, 2 és fél óra hosszú útnak. A busás ár miatt ugyan hezitáltunk kissé, végül azonban "egye fene, egyszer élünk" felkiáltással befizettünk rá. Nem sokkal később, akarom mondani 2 pulóver és 2 kabáttal később, felhúztuk az előírt öltözetet, amelyben így néztünk ki/éreztük magunkat:

Miután kellőképpen kiröhögtük egymást a színes töltött galamb szerelésünk miatt, csónakba pattantunk.

Első megállónk: Puffin island, azaz Lunda sziget. A lundák kis termetű vízimadarak. Ritkán szállnak le a szárazföldre, s akkor is csak költési időszakban, az év többi részében a tengeren élnek. Minden évben visszatérnek, ráadásul abba a fészekbe, amelyben ők maguk is megszülettek - legalábbis a túravezető ezt állította.
Ennek eredményeként nyáron a sziget körül ezer, meg ezer lunda köröz a turisták legnagyobb boldogságára. A probléma gondolom csak az, hogy rengeteg turista hajó is köröz a lundák szigete körül, a madarak nem túl nagy örömére.

Sajnos viszonylag gyorsan tovaszáguldottunk a hullámok hátán a lundák szigetétől, majd megálltunk a tenger közepén. A turisták tanácstalanul forgolódtak, míg a túravezető és a csónak sofőrje a tengert kémlelte, nem véletlenül! Pár percnyi ringatózás után a vízen, felszálló vízsugarat vettek észre. Egy másodpercbe sem telt, s már szeltük is a habokat a bálna felé, amit az általa kifújt levegő jelzett.

S nem akármilyen bálnába botlottunk! Egy igen ritka kék bálnát láthattunk! Kék bálnát, amely a legnagyobb élőlény a Földön, és itt Izlandon is csak a lakosság 1%-a látott ilyen bálnát.

Ezután pedig több alkalommal eredtünk púpos hátú bálnák nyomába:

Ásbyrgi canyon

A kanyon a patkó alakjáról híres, amihez egy legenda is társul. A monda szerint, Odin északi istenség nyolclábú lova - Szleipnir - a Földre lépett és itt hagyta a lábnyomát.

A kanyonon belül rengeteg túraútvonal található, mivel nekünk sem időnk, sem az energiánk nem engedte, hogy a leghosszabbon kezdjünk el sétálni, ezért azt az útvonalat választottuk, amely felvezetett a kanyon közepén húzódó sziklára, s ahonnan tökéletes kilátás nyílt a patkó alakú kanyonra.

Miután letúráztunk (=leszenvedtük magunkat) a szikláról az előző képen látható betonúton beautóztunk a kanyon végéig, ahol trollok földjére bukkantunk (legalábbis nem csodálkoztunk volna, ha előbukkan egy): algás tóra, mohás kövekre, kacsacsaládra.

Tipp: Visszafelé a parkolóhoz sétáljatok végig a tanösvényen, a végén pedig álljatok meg egy pillanatra a táblák előtt, ahol ehhez hasonló mondákról olvashattok:

Myvatn tó és környéke

A Myvatn tó úgy reklámozza magát a turisták számára, mint az Izlandi északi fény fővárosa. Ez nyilván így is van, ám mivel nyáron érkeztünk ide az északi fényt nem láthattuk - de! nyáron is van északi fény, csak a világosság miatt nem látható.
A tó igazi érdekessége, amit meg is tudtunk nézni, a geológiai adottságaiból adódik. Ez a szépséges tó egy kihűlt lávamező közepén található, s a lávának ilyen ma is kézzel fogható nyomai vannak:

A tó egyetlen hátránya az az áthatolhatatlan muslinca függöny, amely a víz közelében található.
Tipp: Ha több időt akarunk közvetlenül a víz közelében eltölteni, érdemes egy hálós kalapot, vagy valami ilyen helyzetre kialakított eszközzel készülni.

A tó közvetlen közelében található a Hverfjall kráter. Pontosabban csak pszeudo (=olyan, mintha) kráter, igazából egy salakkúp. A végeláthatatlan fekete homoktól valódi holdbéli tájnak tűnik, s miután 20 perc alatt felmásztunk a karimára gyönyörű kilátás nyílt a tóra.

Dimmuborgir ugyancsak a tó és a Hverfjall kráter mellett található természeti látványosság. Nem, itt nem a norvég black metál zenekarról lesz szó, sajnálom.

Dimmuborgir valójában nem más, mint egy bazalt oszlop park. A legenda szerint a bazalt oszlopok, melyek között különböző útvonalakon sétálhatnak a turisták, igazából napon kővé dermedt trollok.
Mint Izlandon már többször, itt is kissé szürreális érzés kerített hatalmába, mialatt a lebetonozott járdán kóboroltunk, a fényképezőgéphez hozzá sem ért a kezemhez - ennek megfelelően nincs túl sok használható kép. Olyan volt, mintha óriások alkotta rajzfilm díszlet között járkálnánk, mintha itt forgatták volna a Süsü, a sárkányt, mintha bármelyik pillanatban dalolva előugorhattak volna egy-egy szikla mögül.

A Myvatn-tó környékén a következő megállónk: Hverir - mud pot and hot springs (=sár "gödrök" és meleg források)
Miután lesétáltunk a fekete homok kráterről, átautóztunk a vörös és narancssárga hegyek másik oldalára. Mert miért ne? Teljesen természetes, hogy ez a két természeti jelenség gyakorlatilag egymás mellett helyezkedik el. Ez itt Izland!

Ha a kráter holdbéli tájnak neveztem, akkor méltán hívhatom ezt marsbéli tájnak. Az egyetlen hátránya ennek a gyönyörűséges színű látványosságnak, hogy a levegőben irdatlan záptojás szag kering. Én magam húsz percnél tovább nem bírtam anélkül, hogy a gyomrom kavarogni ne kezdjen, de a családból ez csak rám vonatkozott, ezért ez senkit el ne tántorítson, ám jobb felkészülten érkezni.

Dettifoss, Selfoss

Természetesen nem hagyhattunk ki egy újabb vízesést, ragaszkodtam hozzá!
Dettifosst a nyugati oldalról kell megközelíteni, délről, az út egészen a vízesés parkolójáig aszfaltozott, onnantól viszont már F road, tehát csak négykerék meghajtású autóval járható. 
Maga a vízesés Európában egészen egyedi, ezen a vízesésen halad át évente a legnagyobb víztömeg, amely a nyári időszakban a hordaléktól egészen barna színű.

A folyón, amelynek vízéből a Dettifoss is létrejött, körülbelül 5 vízesés található. A Dettifosshoz legközelebb eső a Selfoss, mely 15-20 percnyi sétára fekszik a parkolótól. 

Viti kráter

Akinek még van energiája egy kék vizű kis kráterhez, az a térkép alapján induljon el a 863-as úton. A kráter előtt található még egy látványosság, azonban ha a krátert kívánjuk elérni, akkor addig menjünk fölfelé az úton, amíg a végére nem érünk. 
Ez a kilátás fog minket fogadni:

Jardböđin Nature Bath - az északi Blue Lagoon

Kedves izlandi ismerőseink ajánlására nem a déli, klasszikus Blue Lagoont látogattuk meg, hanem az északi párját, mely csaknem ugyanolyan szép, olcsóbb, s kevésbé kiépített a kevesebb turista miatt.

Ez volt tehát az izlandi utunk főbb látványosságai!
Tetszett? Írd meg!